A “Field Box”…

…és ami benne van. Képzeld el, hogy egy egzotikus tájra utazol, akár célirányosan festeni akár “csak” pihenni, és mindent magaddal tudsz vinni, amire szükséged lehet egy áttetszően tiszta és ragyogó színekkel megkomponált akvarellkép elkészítéséhez.  Hála a mai technikának, az új kompakt úti szetteket már eleve úgy tervezik, hogy aprócskák és könnyűsúlyúak legyenek, de mégse kelljen semmit nélkülözni a művésznek. Az egyik legnagyszerűbb akvarellkészlet amivel életem során találkoztam, a Winsor&Newton márka terméke, a Cotman Filed Box névre hallgató kis csoda, amivel elő-szülinapi ajándékként legkedvesebb kritikusom lepett meg a hétvégén.

Ennyire kompakt és stílusos úti dobozt még nem láttam, minden benne van ami kell, logikusan, dekoratívan és kreatívan elrendezve. Strapabíró mélykék műanyagból készült miniatűr szelence, amely kinyitva felfedi kincseit:
* 12 válogatott Cotman Water Colour félszilke
* Összecsukható, gravírozott ecset (nagyon csajos,  rúzsecsetnek is használhatnám, ha használnék rúzst:D)
* Tengeri szivacs darabka (Nem mű, TENGERI!!!)
* 3 kihajtogatható paletta a színkeveréshez
* 35 ml-es kapacitású vizespalack
* Csatlakoztatható víztartály, ami amúgy az összecsukott dobozt egyben is tartja
* Ismertető.

A 40 színből, amit a Winsor&Newton palettáján megtalálható, a következőket tartalmazza: Cadmium Yellow Pale Hue, Ultramarine, Yellow Ochre, Cadmium Yellow Hue, Cobalt Blue Hue, Burnt Sienna, Cadmium Red Pale Hue, Sap Green, Burnt Umber, Alizarin Crimson, Viridian Hue, and Chinese White. Érdekesség, hogy fekete árnyalatot nem tettek bele.

Tesztelése következik;)

Újratöltve…

…ez a legtalálóbb kifejezés arra, amit tegnap éjjel “hivatalosan” is elkezdtem. Nehéz időszakon vagyok túl:)

Az elmúlt hetekben alig került ki igazán jó kép a kezem alól, sőt, szinte semmi nem került ki… két kezemen meg tudnám számolni, hányszor rajzoltam/festettem ez alatt az erős két hónap alatt. Volt is kétségbeesés, miért nem megy, mikor adott a téma, adott a lehetőség, szinte folyamatos az inspiráció…de hiányzott a lelkesedés, hiányzott az alkotókedv. Ha nekiálltam, nem volt benne öröm, gépiessé vált, reflexszerűen és oda sem figyelve, minden átélés nélkül festettem, csak tettem a dolgom… és jellegtelen képek születtek.

Nem lehet így. Nem jó, ha nem szívből jön, ha nem zsigeri az inger, az alkotási vágy. Akkor jó, akkor hiteles, ha sürgető kényszer, ha “szétvet a zösztön” :) … Sokáig nem is sejtettem, hogy mi lehet a gond…fásultság, fáradtság, stressz? Még a jól bevált inspiráló zenéim sem segítettek, végül legfontosabb kritikusom egyik képe, pontosabban képsorozata (na meg a biztató szava) döbbentett rá, hogy mit kell tennem… s ez lett az eredménye:

Úgyhogy jelentem, most az újratöltés és a kísérletezés időszaka van, egy tudatos döntés eredményeként, hogy generáljak egy kis szakmai fejlődést, mert nem óhajtok megragadni ezen a szinten. Jó, hogy amit eddig csináltam az szép és jól megy, s emiatt rém egyszerű…de nekem ez nem elég, én nem akarok egysíkú lenni, nem akarok nyálas, csöpögős, unalmas és átlagos képeket festeni. Megnéztem sok “how to – videót”, magyar és külföldi grafikusokat, festőket, designereket…levontam a következtetéseimet, elindítottam valamit, valamit, ami eléggé eltér az átlagostól, a divatostól… elkezdtem kicsit máshogy, kicsit frissebben, egy leheletnyit frappánsabban, sokkal-sokkal lazábban, és leginkább zsigeri ösztönből festeni…ahogy jön. Érzésre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, meglátjuk mi sül ki belőlem ;)

S miközben ezeket a sorokat írom, már a hajós sorozat (mert az lesz, bizony…) következő darabján jár az eszem, már előkészítettem a füzeteket és a ceruzákat…és épp felhangzik a nappaliból a G3… ;)

Maya reloaded…

Folyt.köv.

Könyvheti szösszenetek II.

Sajnos a könyvhét hamar véget ért… pedig amilyen szép idő volt a múlt hétvégén, még pár hétig szívesen tűrtem volna a kialakult helyzetet:) Vasárnap sikerült ismét nagy kupac könyvre beruháznom, valamint -ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja- a Szuperapu-féle BookArtolásban is aktívan részt vettem… :)

(Köszönet a képért Kelényi Attilának)

Mellettem Bence alkot szorgosan, készülnek a Szabad Kultúra dekorációk… Jómagam fehér akrilfestékkel és színes filcekkel dolgoztam, koncepció igazából nem volt, csak rajzoltam a kacskaringós-buborékos mintázatot, ahogy éppen sikerült.

És íme a végeredmény:):

Könyvheti szösszenetek I.

…Avagy a Könyvhét, és ami mögötte van… erről nyilván lehetne kisregényt írni, hiszen egy ilyen nagyszabású rendezvény megszervezése nem piskóta…részemről azonban aktív alkotómunka előzte meg, Bence, azaz a Moly.hu megbízásából. Az Anima Könyvesbolt standjánál (123-as) kapott helyet a molyos csapat, ehhez kellett  némi reklámanyag… lényegében mint 6 napi megfeszített tervezés és folyamatos kapcsolat Bencével, éjszakai szerkesztés és rajzolgatások tömkelege…Így alakult, hogy a csütörtökön kezdődött 81. Ünnepi Könyvhetet már az új molyos display-jel és könyvjelzővel kezdhettük:)

Folyt. köv. ;)

Kelényi Attila fotója (animakonyvesbolt.hu)

A babaarcú démon…

Sokfélét olvasok mostanában, ez nagyrészt a Molynak köszönhető. Varró Dani műveit is ott szerettem meg…tudom, rajzos blogot írok, illusztrálok, festek, tanácsokat adok meg minden, és ez annyira nem illik bele az image-embe, de egyszerűen nem tudom kihagyni:)

Varró Dániel: A babaarcú démon

Mohos falak közt, büszke omladékon,
Egy romos, régi várban élt a démon,
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása felperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján.

Tulajdonképpen nem volt semmi dolga,
Csak épp midőn éjfélt ütött az óra,
Kellett neki a várrom ablakából
Velőtrázón kacagni kifele,
Amúgy csak üldögélt a bálterembe,
Női lapokat olvasott merengve,
Vagy a körmét reszelte lassu gonddal,
Jutott mindenre bőven ideje.

Történt egy este mármost, mikor rég-volt
Dühvel mennydörgött, villámlott az égbolt,
Vihar dúlt kint, a Babaarcú Démon
Bentről figyelte, mily borús az ég,
S hogy ne forduljon kedve is vacakra,
Épp férfiszíveken tiport kacagva,
Történt, hogy bimm-bumm, két mennydördülés közt
Meglátta holt ükatyja szellemét.

És szólt amaz: “Figyelj szavamra, lányom!
Százötven éve átok ül e váron,
Én átkoztam meg, Bambaképű Edgár,
Midőn e várban bűn ütött tanyát,
A várat és a vár urát is egyben,
Ki, bár egy gróffal járt öt éve jegyben,
Elcsábította, s esküvője napján
El is szöktette céda dédanyád.

Sir Henry Exel, így hívták a várúrt,
S a munka rám, dühödt atyára hárult,
Hogy szép szóval várából visszacsaljam
A gaz leányt, ki vér szerint enyém,
De lányomat hiába kértem esdve,
Csak kacagott rám gúnnyal aznap este,
Bitang lovagja elzavart a várból -
És akkor szörnyű átkot mondtam én.

A hitvány csábító, Sir Henry Exel,
Ki málnaszörppel és pilóta keksszel
Magához édesgette dédanyádat,
Másnap rettentő hasmenést kapott,
S a hűtelen leányzó arra ébredt,
Hogy egy elátkozott várban kisértet,
Egy démon, s az lesz minden lányutóda,
Akit világra hoz. Mindezt tudod.

De van kiút! A századik szobában
Egy kétszáz éves fogmosó pohár van,
És benne kétszáz éves fogmosó víz
(Sir Exel, míg élt, nem mosott fogat),
Nézz bele, s visszanéz rád húsz teremtmény,
S huszonkétféle lány, ki mind lehetnél,
Hörpintsd ki annál, aki lenni vágyol,
És megtöröd rettentő átkomat.”

Benyitott hát a századik szobába
A Babaarcú Démon, ám hiába,
Csak egy görnyedt, öreg kísértet ült ott
Valami díszes, ódon klozeton,
“Megbántam már – rimánkodott-, de meg már,
Vond vissza átkod, Bambaképű Edgár!
Tiéd lehet minden pilóta kekszem,
És minden szörpöm eléd hozatom.”

“Tán a számolást elvétettem eggyel”
Mondta a Démon mély önismerettel,
És benyitott a szomszédos szobába,
Ott állt a régi fogmosó pohár,
S belőle őrá sorban visszanéztek
Tündérek, vámpírlányok, hölgyszínészek,
Gyorsfutárok, tanárnők, topmodellek,
S érezte, mind lehetne ő akár.

De a Démonnak egyikük se tetszett,
Míg végül aztán, negyvenkettediknek
Visszanézett a fogmosó pohárból
Reá egy méla, sápatag leány,
Az arca, mint egy kisdedé, olyan volt,
Coopert olvasta éppen vagy Conan Doyle-t,
Férfiszíveket tört kacagva össze,
És drapp méhecske volt a zokniján.

És így esett, hogy ott maradt a Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Ott üldögél mélán a bálterembe,
Régi fotókat nézeget dián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszol,
Nutellát ő kenyérre kenve majszol,
A pillantása tűz, a csókja méreg,
És drapp méhecske van a zokniján.

Ez is, az is…

…közbejött, rengeteget dolgoztam, keveset aludtam, még kevesebbet festettem, sokat utaztam az utolsó bejegyzésem óta…hirtelen azt sem tudom, hol kezdjem, annyi mindent lehetne mesélni:)

Talán ami a legjobban megérintett, az az, hogy a BookArt elindulása óta lépten-nyomon kapom a kéréseket: “illusztráljak” könyvet, rajzoljak bele, hackeljem meg, firkáljam össze, stb… ezt soha nem gondoltam volna.

Az itt látható kép @Sceurpiennek készült, őt is Moly.hu-ról ismerem, rém tehetséges írópalánta:) Célul tűzte ki, hogy elolvastatja, majd kidekoráltatja velem egyik kedvenc könyvét, így került hozzám A halhatatlanság halála. Érdekes, hogy abszolút ideillő a történet, hiszen a művészet is egyfajta halhatatlanságra törekvés. Az alkotás önkifejezés, bármi készül általam, belegyúrom a lelkem egy részét, belekerül egy csipet a személyiségemből, megfűszerezem az éppen aktuális hangulatommal, nyakon öntöm az érzelmeimmel…a műveimben én is tovább élek, és jó esetben az utánam következő nemzedékek is gyönyörködhetnek vagy szörnyülködhetnek az általam elkövetett képeken…

(És akkor egy megfejtés, azoknak, akik mindig kérdezgették hogy miért….nos, hát ezért szoktam időnként mondani: gyúrok az öröklétre…)

A firka vegyes technikával készült: 2B ceruza és Sakura Koi aquarellfesték keveréke, melyhez waterbrusht használtam. S mivel a könyv papírja meglepően jól viselte az igénybevételt, nem ázott át túlságosan, nem bolyholódott fel és megfelelően terítette a pigmenteket, szivárványszerűen összemosott-elfolyatott élénk háttérrel tettem érdekesebbé az összhatást.

Az érzelmekről…

…ejtenék pár szót, mert érdemes… önmagamon is, de ismerősökön illetve munkáikon is megfigyeltem már, mennyire tükrözi a mű az alkotója aktuális hangulatát. Nálam ezért is működik egyfajta öngyógyításként a rajzolás. Vannak helyzetek, amikor már nem hat a zene, nem hat a jó idő, a napfény, a baráti ölelés, a szavak, van amikor a sírás sem segít, semmi nem segít, és nem marad más mint a tehetetlenség, a letargia és a kampechangulat…ha ilyenkor van annyi erőm, hogy leüljek rajzolni, akkor az összes fájdalom a ceruzám hegyében összpontosul és csordultig tölti a képet… ezért emeltem ki a legutóbbi BookArt-adagból a Radnóti verseskötethez készült illusztrációt… ez is úgy készült.


(Radnóti Miklós Válogatott versei – A temetőben)

Egy Mustang…

…került ma délután az ecsetem alá, bár hogy őszinte legyek, azt sem bántam volna ha alám is kerül egy :D . Aki ismer, az úgyis tudja miért…de szerintem a forma és a teljesítmény is magáért beszél… a V8-érzést nehéz felülmúlni, és ha mindez egy ilyen karosszériában ölt testet, hát száguldana az ember lánya a legendás 66-os útra… éljenek az amerikai kocsik ;)

Mustang Boss 351 Fastback , 1971-ből…. a legjobb évjárat ;)

(a Mustang 1971-ben “nőtt fel”, ez az év jelentette a legnagyobb változást a típus történetében. A Boss 351 is új fejlesztés, nagyobb, szögletesebb és vagányabb  mint elődei, szíve egy 330 lóerős V8-as… ám 1972-től kezdve a takarékosság jegyében már kisebb kompressziós blokkal került gyártásra…egyedi a maga nemében.)

A kép 50 perc alatt készült el. A grafittal rajzolt vázlatot Sakura és Talens szilkés akvarellfestékeim felhasználásával, waterbrush-sal festettem át. Moleskine Watercolour notebook-omban leledzik, és egy hajó fogja követni nemsokára…

Egyedi Twitter-háttér…

Nos, úgy tűnik ma több post is lesz :) Mivel az éjszaka házibuli volt a szomszédomban, és mint ilyenkor általában az alvás, mint olyan, abszolút lehetetlen, felhasználtam az alkalmat egy kis alkotómunkára…ezúttal Twitter profilom átdolgozására került sor, egyszersmind kijelöltem egy új színvilágot blogom leendő nyári ruhájához is…csak hogy ne unatkozzak, és ne unja meg senki az oldalamat ;)

Mint az köztudott, millió helyen van lehetőség letölteni Twitter Background-okat, de az túl egyszerű…mennyivel egyedibb és eredetibb, ha sajátot készítünk magunknak. Érdemes azért megnézni őket, valamint a saját képernyő grafikus tulajdonságai közt a felbontást, a Twitter profiloldalt, elhelyezkedést, arányokat, és némileg ehhez igazítani az új hátteret, így nagy meglepetés nem érhet…s innét már csak a fantázia szabhat határt…

Mivel legtöbbször akvarellel dolgozom, egyértelműnek tűnt, hogy valamilyen módon belecsempészem a Twitter-profilomba is a technikát. Ahhoz most nem volt kedvem hogy komplett hátteret fessek, ezért egy kézzel készült alapot mentettem le az egyik ilyen oldalról, majd azt dekoráltam tovább Photoshoppal…

Ez  nem tetszett annyira, egyrészt mert van nem általam készített része is, másrészt mert elvonja a figyelmet a képeimről, úgyhogy végül egy egyszerűbb, sötétkék hátteret választottam a festményeim hangsúlyozása miatt…

Úgyhogy Twitter profilom mától ezt a képet mutatja:)

A Vásárcsarnok…

Flickr-en az egyik kedvenc hely, ahová feltöltöm a munkáimat, az Urbansketchers Group. Rengeteg tehetséges művész mutatja meg magát itt, nagy művészek is, akiknek már nevük van a szakmában…érdekes, hogy a legnagyobb rajzfilmstúdiók grafikusai ugyanúgy jó szívvel adnak tanácsokat, kommentálnak, segítik egymást ötletekkel, mint az amatőrök. Tetszik ez a hozzáállás.

Ez a sketch célirányosan ide készült, Moleskine watercolour notebookba, wb-vel, Sakura akvarellel, kb. 1 óra alatt. :)

Syndicate this site using RSS

About

About

Grafikus vagyok. Mióta az eszemet tudom életem része a rajzolás, festés. Sokféle technikát kipróbáltam, de szívemhez a rajz és az akvarell/olaj festés áll a legközelebb. Naponta fogok írni és publikálni, a lehető legnagyobb részletességgel bemutatva az épp alkalmazott technikát, megosztva a trükköket, fortélyokat is. Rendszeres olvasóim a kezdetektől nyomon követhetik a kép születését, mert nemcsak a kész műről, de a folyamat különböző fázisairól is láthatnak itt fotókat.