A művészet értelme…

..például az, ami tegnap történt. Alighogy a kalózhajó elkészült, és szokásomhoz híven publikáltam Twitteren, az első visszajelzés (“Tenger tigrise, támad a banda!!!” by Pikszi) eléggé meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog az embereknek, és hoppá, az Írónőnek is, rögvest bekúszott elmémbe a gondolat: jaj csak egyszer illusztrálhatnék már neki is valamit)… majd kicsivel később már határozottan készültem kiugrani a bőrömből, amikor egy kacér ígéretet is kaptam tőle… Alig mertem elhinni, hogy ekkora megtiszteltetés érhet: Baráth Katalin, A fekete zongora írónője mesét ír a kalózhajómhoz, és nem is akármilyet, a címe Kalózok Goldineában;)

Meghatódtam, megrendültem, iszonyú boldog és büszke vagyok, és ilyenkor érzem hogy van értelme annak, amit csinálok.

“Hajdanában nem volt párja Goldinea városának”… így kezdődik a mese…de még lehet, hiszen a mesékben minden lehetséges;) és a valóságban is, csak nagyon kell akarni. Ki tudja, talán még lesznek olyan képeim, amik ismét megihletik az Írónőt, és kapnak maguk köré egy álmokból, fantáziából és betűkből szőtt puha takarót… s talán ennek a szépen indult közös mesének-munkának is lesz még folytatása ;)

Kalózok Goldineában