Nos, miért ne?

Kapóra jött a szülinapom, ugyanis ha már szülinapom van címszó alatt megörvendeztettem környezetemet egy komolyabb adag vörösboros marhapörkölttel, aminek következtében kb. 2 dl “festék” ott maradt a hűtőszekrényben. Alkoholizálási szokásaim ismeretében maximum évek múlva, saját lábán távozott volna az üvegből, tehát tényleg minden feltétel adott volt a teszteléshez.

A bor amúgy Villányi Kékfrankos 2007-ből, színét tekintve a mélybordó fajtából, waterbrush-ba töltve halvány lilás felhangot mutatott, ami száradás után még erősebbé vált. A tematikát tekintve ilyesmihez a legalkalmasabbnak épületek ábrázolását tartom, különösen a mediterrán területekre jellemző az a fajta építkezési mód, mely mindenféle textúrát ötvözve számtalan lehetőséget ad a kísérletezésre. Legutóbbi olaszországi utam alkalmával csodálhattam meg ezt a réges-régi lakóházat, ahol terméskő és téglák, hasított fagerendák és omladozó vakolat, repedésekben megtelepedett növények egyaránt jelen vannak, minden, ami teszteléshez érdekes lehet. A képet Parker Ruby tintával rajzoltam elő, és itt ért az első meglepetés: a mélybordó tintát a bor savtartalma (valószínűleg, de az is lehet, hogy az alkoholtartalom) egészen kékes-lilás árnyalatúra változtatta. A következő meglepetés a második átfestésnél ért: a bor keményen megdolgozta a papír felületét is, ugyanis a tinta az előzőleg átfestett területeken (száradás után is!) szinte szétszaladt, gyönyörűen, egyenletesen terült, egységes pigmentréteget képezve. A legmélyebb árnyalatot 3-4-szeri átfestéssel értem el, igaz rásegített kicsit a tinta oldódása is.

Összességében elégedett vagyok a végeredménnyel, biztos vagyok benne, hogy fogok még borral festeni, sőt, ha jól sejtem, ki fogok még próbálni egyéb, a háztartásban fellelhető természetes festékanyagokat is.

Gábor, köszönöm!

Már csak egy kérdés maradt: mi legyen a következő?

Vázlatfüzet elő, víztartály beélesít, ecset szétnyit, kezdődhet a móka. Ceruzával halvány vázlatot készítettem, hogy rögzítsem a testtartást, hiszen a kis fickó másodpercekre maradt csak nyugton. A háttér kétféle zöldjét bő vízzel mostam össze, a madárka kapott egy kékes-szürkés alapszínt, majd erre vittem fel az élénk narancs foltokat szárazabb ecsettel. A festés befejeztével a kényesebb helyeket fekete tintával hangsúlyoztam ki.

Amint a képen is látszik, elég szépen terülnek a festékpigmentek, jól tapad a papíron, nem fut össze, nem foltosodik, egyenletes fedést ad. Összességében: az első éles bevetésen tökéletesen teljesített.

Kérdés még, hogy vajon a többi szilkés festékemmel keverve mit produkál, de ezt majd legközelebb kiderítem

Ennyire kompakt és stílusos úti dobozt még nem láttam, minden benne van ami kell, logikusan, dekoratívan és kreatívan elrendezve. Strapabíró mélykék műanyagból készült miniatűr szelence, amely kinyitva felfedi kincseit:
* 12 válogatott Cotman Water Colour félszilke
* Összecsukható, gravírozott ecset (nagyon csajos,  rúzsecsetnek is használhatnám, ha használnék rúzst:D)
* Tengeri szivacs darabka (Nem mű, TENGERI!!!)
* 3 kihajtogatható paletta a színkeveréshez
* 35 ml-es kapacitású vizespalack
* Csatlakoztatható víztartály, ami amúgy az összecsukott dobozt egyben is tartja
* Ismertető.

A 40 színből, amit a Winsor&Newton palettáján megtalálható, a következőket tartalmazza: Cadmium Yellow Pale Hue, Ultramarine, Yellow Ochre, Cadmium Yellow Hue, Cobalt Blue Hue, Burnt Sienna, Cadmium Red Pale Hue, Sap Green, Burnt Umber, Alizarin Crimson, Viridian Hue, and Chinese White. Érdekesség, hogy fekete árnyalatot nem tettek bele.

Tesztelése következik;)