Pictures Of Maya » Read

Fejezetek Kenyeri történetéből

Maya — Thu, 01 Dec 2011 20:46:36 +0000

Ez a címe annak a könyvnek, ami az elmúlt hónapokban annyi fejtörést, az elmúlt két napban pedig annyi boldog percet szerzett nekem. Talabér Sándorné gyűjtéséről van szó, hosszú évek kemény munkájáról, amit szülőfalunk múltjának feltárásával és lejegyzésével töltött. Ez egy hiánypótló kiadvány, amely rengeteg fotóval, korabeli dokumentumok másolataival, olvasmányos elbeszélő részekkel tarkítva ad egy nagyon pontos történelmi áttekintést a település keletkezéséről és fejlődéséről, külön fejezet foglalkozik az infrastruktúrával, kultúrával, neveléstörténettel, az iparral és szolgáltatásokkal, a Rába folyóval, és azokkal a falubeliekkel is, akik valamilyen módon kiérdemelték a könyvbe kerülést (Akikre büszkék vagyunk címmel – örülök, hogy én is köztük lehetek).

Igényes, méltó dísze bármely könyvespolcnak – ezek voltak az első eszembe jutó szavak, amikor átvettem a dedikált tiszteletpéldányt. Mindössze 300 db készült, örülök, hogy egy nálam van, és büszke vagyok, hogy részt vehettem az elkészítésében. Ugyanis a borító az én kezeim közül került ki… Köszönöm Györgyi, élmény volt Veled dolgozni!

Egy kis ízelítő a könyvből:

Végezetül a könyv hátoldaláról egy idézet:

“Az emberekhez, dolgokhoz, jelenségekhez szeretetteljes módon közelíteni, a megélt hétköznapokról helyzetjelentést adni, mindannyian fontosnak érezzük, mégis kevesen vállalkozunk arra, hogy anyaggyűjtéshez, íráshoz fogjunk.
Talabér Sándorné, a kötet szerzője vállalkozott erre a nem könnyű feladatra. Munkája kísérlet a kis közösségek számára talán legfontosabb: „kik vagyunk, honnan jöttünk”, kérdés megválaszolására.
Kenyeri történetének mozaikjait nézegetve megerősödik bennünk az ősi igazság, hogy figyelnünk kell a gyökerekre és a fényre, mert a gyökér megtart, a fény pedig fölnevel. Ezért érdemes ezt a kis kötetet nemcsak kenyerieknek elolvasni.” (Feiszt György)

Aki a krimiket szereti…

Maya — Wed, 23 Feb 2011 20:00:01 +0000

…az már biztos tudja, merre viszik a lábai hétvégén. A Krimifalók Napja alkalmából 26-án szombaton a Gerbeaud Ház (és benne többek között nagy csapat moly) izgalmasnál izgalmasabb programokkal várja az érdeklődőket.
Délután háromtól kilencig lesz helyszínelés, ujj- és tenyérlenyomat vétel, rabosító fénykép, hazugságvizsgáló, golyóálló mellény és rohamsisak próba, kriminálgrafológia, olvasó sarok, könyv csere-bere, krimi kvíz, legjobb krimi szavazás, nyomozás, nyereményjátékok, társasjáték, interaktív nyomozás, beszélgetések terror elhárításról, túsztárgyalásról, sorozatgyilkosságról, stb. Szakmai beszélgetésekre is sor kerül neves írók (Leslie L. Lawrence, Nemere István, Lakatos Levente, Kellei György) a kriminológia szaktekintélyei és pszichológusok részvételével. Aki pedig elég szemfüles, felfedezheti a molyokat, lenyomozhatja Bence tartózkodási helyét, ravasz keresztkérdésekkel azt is kiderítheti hol szerezhet a korábbi könyvjelzőkből, és ha kellőképpen következetes és úgy vág az esze mint Poirot-nak (de legalább mint a borotva), rájöhet, hogy mi lesz a következő molyos meglepetés… és persze rajtaütés szerűen zsákmányolhat a speciálisan erre az alkalomra készült új könyvjelzőből is… (én voltam az elkövető) Izgalmas napnak ígérkezik, aki teheti menjen el, érdemes!

Ti szeretitek a krimiket?

Könyvheti szösszenetek I.

Maya — Mon, 07 Jun 2010 08:59:20 +0000

…Avagy a Könyvhét, és ami mögötte van… erről nyilván lehetne kisregényt írni, hiszen egy ilyen nagyszabású rendezvény megszervezése nem piskóta…részemről azonban aktív alkotómunka előzte meg, Bence, azaz a Moly.hu megbízásából. Az Anima Könyvesbolt standjánál (123-as) kapott helyet a molyos csapat, ehhez kellett némi reklámanyag… lényegében mint 6 napi megfeszített tervezés és folyamatos kapcsolat Bencével, éjszakai szerkesztés és rajzolgatások tömkelege…Így alakult, hogy a csütörtökön kezdődött 81. Ünnepi Könyvhetet már az új molyos display-jel és könyvjelzővel kezdhettük:)

Folyt. köv.

Kelényi Attila fotója (animakonyvesbolt.hu)

A babaarcú démon…

Maya — Sun, 16 May 2010 20:06:04 +0000

Sokfélét olvasok mostanában, ez nagyrészt a Molynak köszönhető. Varró Dani műveit is ott szerettem meg…tudom, rajzos blogot írok, illusztrálok, festek, tanácsokat adok meg minden, és ez annyira nem illik bele az image-embe, de egyszerűen nem tudom kihagyni:)

Varró Dániel: A babaarcú démon

Mohos falak közt, büszke omladékon,
Egy romos, régi várban élt a démon,
Kinek az arca sápadt babaarc volt,
Karja köréd fonódó két lián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszolt,
Nutellát ő kenyérre kenve majszolt,
Egy pillantása felperzselte szíved,
És drapp méhecske volt a zokniján.

Tulajdonképpen nem volt semmi dolga,
Csak épp midőn éjfélt ütött az óra,
Kellett neki a várrom ablakából
Velőtrázón kacagni kifele,
Amúgy csak üldögélt a bálterembe,
Női lapokat olvasott merengve,
Vagy a körmét reszelte lassu gonddal,
Jutott mindenre bőven ideje.

Történt egy este mármost, mikor rég-volt
Dühvel mennydörgött, villámlott az égbolt,
Vihar dúlt kint, a Babaarcú Démon
Bentről figyelte, mily borús az ég,
S hogy ne forduljon kedve is vacakra,
Épp férfiszíveken tiport kacagva,
Történt, hogy bimm-bumm, két mennydördülés közt
Meglátta holt ükatyja szellemét.

És szólt amaz: “Figyelj szavamra, lányom!
Százötven éve átok ül e váron,
Én átkoztam meg, Bambaképű Edgár,
Midőn e várban bűn ütött tanyát,
A várat és a vár urát is egyben,
Ki, bár egy gróffal járt öt éve jegyben,
Elcsábította, s esküvője napján
El is szöktette céda dédanyád.

Sir Henry Exel, így hívták a várúrt,
S a munka rám, dühödt atyára hárult,
Hogy szép szóval várából visszacsaljam
A gaz leányt, ki vér szerint enyém,
De lányomat hiába kértem esdve,
Csak kacagott rám gúnnyal aznap este,
Bitang lovagja elzavart a várból -
És akkor szörnyű átkot mondtam én.

A hitvány csábító, Sir Henry Exel,
Ki málnaszörppel és pilóta keksszel
Magához édesgette dédanyádat,
Másnap rettentő hasmenést kapott,
S a hűtelen leányzó arra ébredt,
Hogy egy elátkozott várban kisértet,
Egy démon, s az lesz minden lányutóda,
Akit világra hoz. Mindezt tudod.

De van kiút! A századik szobában
Egy kétszáz éves fogmosó pohár van,
És benne kétszáz éves fogmosó víz
(Sir Exel, míg élt, nem mosott fogat),
Nézz bele, s visszanéz rád húsz teremtmény,
S huszonkétféle lány, ki mind lehetnél,
Hörpintsd ki annál, aki lenni vágyol,
És megtöröd rettentő átkomat.”

Benyitott hát a századik szobába
A Babaarcú Démon, ám hiába,
Csak egy görnyedt, öreg kísértet ült ott
Valami díszes, ódon klozeton,
“Megbántam már – rimánkodott-, de meg már,
Vond vissza átkod, Bambaképű Edgár!
Tiéd lehet minden pilóta kekszem,
És minden szörpöm eléd hozatom.”

“Tán a számolást elvétettem eggyel”
Mondta a Démon mély önismerettel,
És benyitott a szomszédos szobába,
Ott állt a régi fogmosó pohár,
S belőle őrá sorban visszanéztek
Tündérek, vámpírlányok, hölgyszínészek,
Gyorsfutárok, tanárnők, topmodellek,
S érezte, mind lehetne ő akár.

De a Démonnak egyikük se tetszett,
Míg végül aztán, negyvenkettediknek
Visszanézett a fogmosó pohárból
Reá egy méla, sápatag leány,
Az arca, mint egy kisdedé, olyan volt,
Coopert olvasta éppen vagy Conan Doyle-t,
Férfiszíveket tört kacagva össze,
És drapp méhecske volt a zokniján.

És így esett, hogy ott maradt a Démon
Mohos falak közt, büszke omladékon,
Ott üldögél mélán a bálterembe,
Régi fotókat nézeget dián,
S míg vérszagot a szél süvítve hajszol,
Nutellát ő kenyérre kenve majszol,
A pillantása tűz, a csókja méreg,
És drapp méhecske van a zokniján.