Igényes, méltó dísze bármely könyvespolcnak – ezek voltak az első eszembe jutó szavak, amikor átvettem a dedikált tiszteletpéldányt. Mindössze 300 db készült, örülök, hogy egy nálam van, és büszke vagyok, hogy részt vehettem az elkészítésében. Ugyanis a borító az én kezeim közül került ki… Köszönöm Györgyi, élmény volt Veled dolgozni!

Egy kis ízelítő a könyvből:

Végezetül a könyv hátoldaláról egy idézet:

“Az emberekhez, dolgokhoz, jelenségekhez szeretetteljes módon közelíteni, a megélt hétköznapokról helyzetjelentést adni, mindannyian fontosnak érezzük, mégis kevesen vállalkozunk arra, hogy anyaggyűjtéshez, íráshoz fogjunk.
Talabér Sándorné, a kötet szerzője vállalkozott erre a nem könnyű feladatra. Munkája kísérlet a kis közösségek számára talán legfontosabb: „kik vagyunk, honnan jöttünk”, kérdés megválaszolására.
Kenyeri történetének mozaikjait nézegetve megerősödik bennünk az ősi igazság, hogy figyelnünk kell a gyökerekre és a fényre, mert a gyökér megtart, a fény pedig fölnevel. Ezért érdemes ezt a kis kötetet nemcsak kenyerieknek elolvasni.” (Feiszt György)

Többen kérdeztétek, hogyan lehet hozzájutni egy-egy képhez, vagy komplett sorozathoz. Marha egyszerű:) Szólni kell, és megcsinálom. Az autós-motoros tollrajzok után meglepően sokan érdeklődtetek, nagy öröm ez nekem… viszont bármennyire igyekszem, még mindig csak két kezet tudtam magamnak növeszteni, a firkálandók száma pedig nagyobb annál, ami a minőségi munka fogalmán és az önmagammal szemben támasztott elvárásokon belül még tartható lenne. Gyenge, elkapkodott, megerőszakolt rajzokat nem adok ki a kezeim közül. Nem vagyok hajlandó kényszerből rajzolni, mert az nem én vagyok, és az nem lesz “olyan”.  A tőlem megszokott minőségnél alább sem adom (egó meg ilyenek). Ezek tények, és nem könnyítik meg a dolgom (oszt’ néha aludni is kell), tehát döntöttem. Mivel viszonylag sok azonos irányú igény mutatkozik, bizonyos képekből korlátozott mennyiségben sorszámozott, dedikált művészi nyomatok készülnek majd, amikhez bárki hozzájuthat. (Ettől függetlenül persze továbbra is teljesítek egyedi kéréseket, kiadványszerkesztéstől és designtól elkezdve a gyerekszoba kidekorálásáig, csak ésszerű határok között. És természetesen lehet kérni eredeti rajzokat és festményeket is.)

Az első sorozat, ami reprózásra kerül, a Retró motorok (Pannónia oldalkocsival és anélkül, és barátai). Amit tudni kell róluk: 25,8×18,3 cm méretű (B5), 156g/m²-es japán Maruman papírra készülnek töltőtollal, színes tintákkal. Jelen állás szerint egy sötét indigókék és egy mélylila Pannónia van kész, egy pedig vázlatban, és most nyaggatnak Babettáért:)

…és akkor az első fecskék (ejjh, de stílusos lett volna ide egy Simson Schwalbe, affene, na már mindegy)…

Nemsokára Ünnepi könyvét, sok-sok újdonsággal, tőlem is, aztán első könyves ismerősöket is ünneplünk az idén. Lesz Hegyalja Fesztivál, igencsak különleges, megint olyat teszünk amit eddig sosem, erről bővebben szintén kicsit később… előtte még utazgatunk. Carpe Diem. Éljenek az előre-nem-eldöntött dolgok, éljen a spontaneitás. Olyan rövid az élet, élvezzük ki minden percét…

Ti mennyire vagytok merészek?

Moly.hu-ról ismerős hölgyemény Mademoiselle egyenesen Franciahonból keresett meg, kívánsága egy boltcégér, azaz egy olyan fejléc , amely olyan mint ő, de mégsem ő van rajta, illeszkedik Kacatériájához (“gyönyöröktől való borzongattatás czéljából”), kicsit kacskaringós, kicsit csipkés, púderillatú, és régimódi….azaz igazi kihívás:)

Íme a kész fejléc:

A kép Moleskine watercolour notebookba készült, az új St. Petersburg White Nights akvarellkészletemmel (erről következő postban bővebben), a festésre pedig száradás után Parker Ruby és Lamy Black tintával került fel a “csipke”.

Mam’zelle, köszönöm a lehetőséget;)!

Folyt. köv.

Kelényi Attila fotója (animakonyvesbolt.hu)