Cukipost

Barátnőm kért meg decemberben, hogy fessem meg édesapja kutyáját. Szó volt róla, hogy később majd édesanyja kis kedvence is sorra kerül, ezért a Nagy Szomorúszemű Vadászmester portréját meg sem mutattam senkinek. Múlt héten a kis maszat is elkészült, úgyhogy most publikálhatom mindkettőt:)

Ő Pajti, a drótszőrű magyar vizsla. Mint megtudtam, menhelyi kutyus volt, kb. 10 éves lehet.  2010. márciusa óta él családban. Sajnos nem túl jó a szeme és kicsit süket is már, de fantasztikus jó fej, és szereti a háztartási kekszet :)

Ő pedig Cupi, a picurka édesszájú shi-tzu, 2005-ben született, mindenféle sütit-csokit szeret, és anyatigris módjára védelmezi a cicákat, akár nála nagyobb kutyákkal szemben is. :D Pajtival könnyebb dolgom volt, mert rövidebb a szőre, így egyszerűbb volt az arckifejezését elcsípnem. Cupi már más tészta, kis vattapamacs ide-oda göndörödő tincsekkel, mélyen ülő nagy őzikeszemekkel, nehezebb volt megoldani, hogy ne legyen túl bánatos a tekintete.

Az előzményekről… háát, azért annyira nem volt sima ügy :D Ugye mivel egy kutya nem fog elnyugodni a fenekén 3-4-5 órát, amíg egy használható kép elkészül, ezért úgy gondoltam, hogy fotó alapján lesz a legegyszerűbb megrajzolni őket. Igen ám, de nem mindegyik kutyus szeret vagy tud jól és dekoratívan pózolni. Főleg, ha valaki épp ott van, és lehet menni simire… a helyzetet megnehezítette az is, hogy a fényképezkedésnél a gazdik nem lehettek jelen, mivel mindegyik festmény meglepetésnek készült… barátnémnek bizony titokban, villámgyorsan, feltűnés nélkül kellett dolgoznia, így amelyik képen aranyosan nézett a kutyus, azon nem látszott elég jól a szőr textúrája, amelyik képnek pedig szépek voltak a színei, arról szinte vádlón néztek le a szomorú kutyaszemek, hogy milyen szörnyűség van itt készülőben, kéremszépen :D Végül aztán a Rafinált Szöszi hathatós közreműködése eredményeként kutyánként 3-4 képet is kaptam, így mindegyik kutyus portréját fejben raktam össze, majd vetettem papírra. Szerencsére mindenkinek tetszett :)

Azt mondja az én bolond szőke barátném: “nagyon élethű lett mindkét kutya ami igen ritka látvány, nekünk átlag embereknek….” :D erre én azt tudom mondani, hogy egyrészt meglepit festeni tök jó dolog, részese lehettem az örömszerzésnek, másrészt meg amúgy is szeretek kutyákat festeni :)

De most komolyan, lehet ennek a két édes pofának ellenállni? :)

nemrajzolokszívecskéket, nemrajzolokszívecskéket…. :D