Fejezetek Kenyeri történetéből

Ez a címe annak a könyvnek, ami az elmúlt hónapokban annyi fejtörést, az elmúlt két napban pedig annyi boldog percet szerzett nekem. Talabér Sándorné gyűjtéséről van szó, hosszú évek kemény munkájáról, amit szülőfalunk múltjának feltárásával és lejegyzésével töltött. Ez egy hiánypótló kiadvány, amely rengeteg fotóval, korabeli dokumentumok másolataival, olvasmányos elbeszélő részekkel tarkítva ad egy nagyon pontos történelmi áttekintést a település keletkezéséről és fejlődéséről, külön fejezet foglalkozik az infrastruktúrával, kultúrával, neveléstörténettel, az iparral és szolgáltatásokkal, a Rába folyóval, és azokkal a falubeliekkel is, akik valamilyen módon kiérdemelték a könyvbe kerülést (Akikre büszkék vagyunk címmel – örülök, hogy én is köztük lehetek).

Igényes, méltó dísze bármely könyvespolcnak – ezek voltak az első eszembe jutó szavak, amikor átvettem a dedikált tiszteletpéldányt. Mindössze 300 db készült, örülök, hogy egy nálam van, és büszke vagyok, hogy részt vehettem az elkészítésében. Ugyanis a borító az én kezeim közül került ki… Köszönöm Györgyi, élmény volt Veled dolgozni!

Egy kis ízelítő a könyvből:

Végezetül a könyv hátoldaláról egy idézet:

“Az emberekhez, dolgokhoz, jelenségekhez szeretetteljes módon közelíteni, a megélt hétköznapokról helyzetjelentést adni, mindannyian fontosnak érezzük, mégis kevesen vállalkozunk arra, hogy anyaggyűjtéshez, íráshoz fogjunk.
Talabér Sándorné, a kötet szerzője vállalkozott erre a nem könnyű feladatra. Munkája kísérlet a kis közösségek számára talán legfontosabb: „kik vagyunk, honnan jöttünk”, kérdés megválaszolására.
Kenyeri történetének mozaikjait nézegetve megerősödik bennünk az ősi igazság, hogy figyelnünk kell a gyökerekre és a fényre, mert a gyökér megtart, a fény pedig fölnevel. Ezért érdemes ezt a kis kötetet nemcsak kenyerieknek elolvasni.” (Feiszt György)