Friss kenyér az ecset alatt

Régóta lapult a gardrób tetején a 30×40 cm-es Hahnemühle akvarell tömb, gondoltam kipróbálom, ha már piciben bevált… Egy ismerősöm étkezőjében van egy csodálatosan eleven olajfestmény: átlátszó levesestálban gulyás, mellette borospohár, kenyérkosár, a háttérben régi zöld üveg szódásszifonok. Megihletett. Tényleg, gondoltam, még sosem festettem ételt…oké, halpiac az volt, néhány gyümölcs talán, de még egy rendes csendélet sem jött ki a kezem alól sosem. Talán nem az én műfajom. Most viszont igazán kedvem kerekedett valami ízes-magyaros, zamatos képhez. Keresgéltem a nyár eleji udvaron-halászlevezős összeröff fotói között, hátha. Halászlé majd legközelebb, nem mondok le róla, de addig is, gyakorlásnak itt jön némi friss-ropogós házikenyér:

Nem sokat időztem vele, 2-3 óra alatt elkészült. A papír meglepően gyorsan száradt, ugyan kissé hajlamos a foltosodásra, de nem zavaró, főleg ennél a témánál. Fel is került a sűrűnhasználós-listámra. A Sennelier akvarell is jól viselkedett rajta, bár ezt a képet nem a mézessel festettem – lehet, azzal még élénkebb lett volna. ;)