Már túl vagyunk Advent első vasárnapján, lehet kezdeni a csomagolást, listázni a recepteket, legyártani az aprósüteményeket, hiszen nyakunkon a Karácsony:)

Mindenkinek megvan már az ajándéka? Netán még ötleted sincs? Vagy kellene a vásárolt dolgokhoz még egy kis plusz? Ha szeretnél valami igazán egyedivel kedveskedni barátaidnak, szeretteidnek, önmagadnak, írj e-mailt. Még időben van:)

Aztán a pünkösdi hosszú hétvégén az Óperenciás Tengeren innen is jártunk (még nem túl, de olyan is lesz), feltöltődtünk élményekkel, sörrel, színnel, illattal és nyárral. Prága. Majdnem-spontán, mert ajándék volt, és az a meglepi amit előre elárulnak, már nem is meglepi persze azért készültünk egy egész picit, már tudtuk mit akarunk megnézni, és tudtuk hogy pár napunk lesz rá. Gyönyörű, mint mindig, de Prágából ennyi nem elég:) Visszamegyünk amint lehet.

Nemsokára pedig egy hét a Tisza mellett, minden nap folyóparti reggelivel indítva… nem kispályázunk:)

Izguljatok csak, lesz még itt mocorgás…

Játszadoztam kicsit, mit lehet kihozni a képből, ha csak egy-két szilke akvarell és egy ceruza van kéznél, és szinte csak a színtelítettséggel lehet variálni. Megtetszett, lesz még ilyen

Ti szerettek kísérletezni?

Vázlatfüzet elő, víztartály beélesít, ecset szétnyit, kezdődhet a móka. Ceruzával halvány vázlatot készítettem, hogy rögzítsem a testtartást, hiszen a kis fickó másodpercekre maradt csak nyugton. A háttér kétféle zöldjét bő vízzel mostam össze, a madárka kapott egy kékes-szürkés alapszínt, majd erre vittem fel az élénk narancs foltokat szárazabb ecsettel. A festés befejeztével a kényesebb helyeket fekete tintával hangsúlyoztam ki.

Amint a képen is látszik, elég szépen terülnek a festékpigmentek, jól tapad a papíron, nem fut össze, nem foltosodik, egyenletes fedést ad. Összességében: az első éles bevetésen tökéletesen teljesített.

Kérdés még, hogy vajon a többi szilkés festékemmel keverve mit produkál, de ezt majd legközelebb kiderítem

Moly.hu-ról ismerős hölgyemény Mademoiselle egyenesen Franciahonból keresett meg, kívánsága egy boltcégér, azaz egy olyan fejléc , amely olyan mint ő, de mégsem ő van rajta, illeszkedik Kacatériájához (“gyönyöröktől való borzongattatás czéljából”), kicsit kacskaringós, kicsit csipkés, púderillatú, és régimódi….azaz igazi kihívás:)

Íme a kész fejléc:

A kép Moleskine watercolour notebookba készült, az új St. Petersburg White Nights akvarellkészletemmel (erről következő postban bővebben), a festésre pedig száradás után Parker Ruby és Lamy Black tintával került fel a “csipke”.

Mam’zelle, köszönöm a lehetőséget;)!

Ennyire kompakt és stílusos úti dobozt még nem láttam, minden benne van ami kell, logikusan, dekoratívan és kreatívan elrendezve. Strapabíró mélykék műanyagból készült miniatűr szelence, amely kinyitva felfedi kincseit:
* 12 válogatott Cotman Water Colour félszilke
* Összecsukható, gravírozott ecset (nagyon csajos,  rúzsecsetnek is használhatnám, ha használnék rúzst:D)
* Tengeri szivacs darabka (Nem mű, TENGERI!!!)
* 3 kihajtogatható paletta a színkeveréshez
* 35 ml-es kapacitású vizespalack
* Csatlakoztatható víztartály, ami amúgy az összecsukott dobozt egyben is tartja
* Ismertető.

A 40 színből, amit a Winsor&Newton palettáján megtalálható, a következőket tartalmazza: Cadmium Yellow Pale Hue, Ultramarine, Yellow Ochre, Cadmium Yellow Hue, Cobalt Blue Hue, Burnt Sienna, Cadmium Red Pale Hue, Sap Green, Burnt Umber, Alizarin Crimson, Viridian Hue, and Chinese White. Érdekesség, hogy fekete árnyalatot nem tettek bele.

Tesztelése következik;)

Az elmúlt hetekben alig került ki igazán jó kép a kezem alól, sőt, szinte semmi nem került ki… két kezemen meg tudnám számolni, hányszor rajzoltam/festettem ez alatt az erős két hónap alatt. Volt is kétségbeesés, miért nem megy, mikor adott a téma, adott a lehetőség, szinte folyamatos az inspiráció…de hiányzott a lelkesedés, hiányzott az alkotókedv. Ha nekiálltam, nem volt benne öröm, gépiessé vált, reflexszerűen és oda sem figyelve, minden átélés nélkül festettem, csak tettem a dolgom… és jellegtelen képek születtek.

Nem lehet így. Nem jó, ha nem szívből jön, ha nem zsigeri az inger, az alkotási vágy. Akkor jó, akkor hiteles, ha sürgető kényszer, ha “szétvet a zösztön” … Sokáig nem is sejtettem, hogy mi lehet a gond…fásultság, fáradtság, stressz? Még a jól bevált inspiráló zenéim sem segítettek, végül legfontosabb kritikusom egyik képe, pontosabban képsorozata (na meg a biztató szava) döbbentett rá, hogy mit kell tennem… s ez lett az eredménye:

Úgyhogy jelentem, most az újratöltés és a kísérletezés időszaka van, egy tudatos döntés eredményeként, hogy generáljak egy kis szakmai fejlődést, mert nem óhajtok megragadni ezen a szinten. Jó, hogy amit eddig csináltam az szép és jól megy, s emiatt rém egyszerű…de nekem ez nem elég, én nem akarok egysíkú lenni, nem akarok nyálas, csöpögős, unalmas és átlagos képeket festeni. Megnéztem sok “how to – videót”, magyar és külföldi grafikusokat, festőket, designereket…levontam a következtetéseimet, elindítottam valamit, valamit, ami eléggé eltér az átlagostól, a divatostól… elkezdtem kicsit máshogy, kicsit frissebben, egy leheletnyit frappánsabban, sokkal-sokkal lazábban, és leginkább zsigeri ösztönből festeni…ahogy jön. Érzésre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, meglátjuk mi sül ki belőlem

S miközben ezeket a sorokat írom, már a hajós sorozat (mert az lesz, bizony…) következő darabján jár az eszem, már előkészítettem a füzeteket és a ceruzákat…és épp felhangzik a nappaliból a G3…

Maya reloaded…

Folyt.köv.

Talán ami a legjobban megérintett, az az, hogy a BookArt elindulása óta lépten-nyomon kapom a kéréseket: “illusztráljak” könyvet, rajzoljak bele, hackeljem meg, firkáljam össze, stb… ezt soha nem gondoltam volna.

Az itt látható kép @Sceurpiennek készült, őt is Moly.hu-ról ismerem, rém tehetséges írópalánta:) Célul tűzte ki, hogy elolvastatja, majd kidekoráltatja velem egyik kedvenc könyvét, így került hozzám A halhatatlanság halála. Érdekes, hogy abszolút ideillő a történet, hiszen a művészet is egyfajta halhatatlanságra törekvés. Az alkotás önkifejezés, bármi készül általam, belegyúrom a lelkem egy részét, belekerül egy csipet a személyiségemből, megfűszerezem az éppen aktuális hangulatommal, nyakon öntöm az érzelmeimmel…a műveimben én is tovább élek, és jó esetben az utánam következő nemzedékek is gyönyörködhetnek vagy szörnyülködhetnek az általam elkövetett képeken…

(És akkor egy megfejtés, azoknak, akik mindig kérdezgették hogy miért….nos, hát ezért szoktam időnként mondani: gyúrok az öröklétre…)

A firka vegyes technikával készült: 2B ceruza és Sakura Koi aquarellfesték keveréke, melyhez waterbrusht használtam. S mivel a könyv papírja meglepően jól viselte az igénybevételt, nem ázott át túlságosan, nem bolyholódott fel és megfelelően terítette a pigmenteket, szivárványszerűen összemosott-elfolyatott élénk háttérrel tettem érdekesebbé az összhatást.

Mustang Boss 351 Fastback , 1971-ből…. a legjobb évjárat

(a Mustang 1971-ben “nőtt fel”, ez az év jelentette a legnagyobb változást a típus történetében. A Boss 351 is új fejlesztés, nagyobb, szögletesebb és vagányabb  mint elődei, szíve egy 330 lóerős V8-as… ám 1972-től kezdve a takarékosság jegyében már kisebb kompressziós blokkal került gyártásra…egyedi a maga nemében.)

A kép 50 perc alatt készült el. A grafittal rajzolt vázlatot Sakura és Talens szilkés akvarellfestékeim felhasználásával, waterbrush-sal festettem át. Moleskine Watercolour notebook-omban leledzik, és egy hajó fogja követni nemsokára…

Ez a sketch célirányosan ide készült, Moleskine watercolour notebookba, wb-vel, Sakura akvarellel, kb. 1 óra alatt.