Nem vagyok egy hakapeszi, szeretem kiélvezni a pillanatot, úgyhogy nézegettem egy ideig, de győzött a kíváncsiság és az alkotói kényszer, végül szombat  délelőtt törtem fel a kis tintásüveg tetejét záró viaszpecsétet. Némi ügyetlenkedés után, kb. 10 perc elteltével már egész ügyesen tudtam bánni a mártogatós tollal, s be mertem vállalni egy komolyabb igénybevételt is vele, úgyhogy az első grafika, ami a barna tintával készült, egy kalózhajó lett:

A tőlem megszokott vonalvezetéssel és részletességgel (és rettenetes iramban fogyó türelemmel) rajzoltam, úgyhogy mielőtt még kivágtam volna az ablakon az egész sketchbookot, a bal oldali két vitorla árnyékolása után szépen letettem a mártogatós tollat, és a tintát beletöltöttem egy Lamyba. Ez így egyrészt sokkal kényelmesebb, másrészt megtizedeli a rajzolással töltött időt. (A kalózhajó nemcsak az alkotás közben szerzett nekem örömet, hanem még egészen máshogy is…de ez megérdemel egy külön postot )

Vasárnap gondoltam egy merészet, és nekiálltam egy romos viskót rajzolni. Igen, tudom, kényes téma…talán nem mondok újdonságot, ha elárulom: minden deszkát és ütött-kopott zsindelyt egyenként rajzolgattam fel, egészen elmebeteg módon bele tudok bonyolódni ilyenkor a részletekbe. Talán ahhoz hasonlítható a szituáció, mint amikor a cica előtt meglengetik a sapkabojtot: katt, csőlátás, pupillák tányérnyira tágulnak, időérzék elveszik, és csak pofozza, pofozza

Nos, egész éjszaka rajzoltam. Itt az eredménye;)

Tudom, tudom… dilis:) Pssszt…lesz még ennél dilisebb is;)

Az elmúlt hetekben alig került ki igazán jó kép a kezem alól, sőt, szinte semmi nem került ki… két kezemen meg tudnám számolni, hányszor rajzoltam/festettem ez alatt az erős két hónap alatt. Volt is kétségbeesés, miért nem megy, mikor adott a téma, adott a lehetőség, szinte folyamatos az inspiráció…de hiányzott a lelkesedés, hiányzott az alkotókedv. Ha nekiálltam, nem volt benne öröm, gépiessé vált, reflexszerűen és oda sem figyelve, minden átélés nélkül festettem, csak tettem a dolgom… és jellegtelen képek születtek.

Nem lehet így. Nem jó, ha nem szívből jön, ha nem zsigeri az inger, az alkotási vágy. Akkor jó, akkor hiteles, ha sürgető kényszer, ha “szétvet a zösztön” … Sokáig nem is sejtettem, hogy mi lehet a gond…fásultság, fáradtság, stressz? Még a jól bevált inspiráló zenéim sem segítettek, végül legfontosabb kritikusom egyik képe, pontosabban képsorozata (na meg a biztató szava) döbbentett rá, hogy mit kell tennem… s ez lett az eredménye:

Úgyhogy jelentem, most az újratöltés és a kísérletezés időszaka van, egy tudatos döntés eredményeként, hogy generáljak egy kis szakmai fejlődést, mert nem óhajtok megragadni ezen a szinten. Jó, hogy amit eddig csináltam az szép és jól megy, s emiatt rém egyszerű…de nekem ez nem elég, én nem akarok egysíkú lenni, nem akarok nyálas, csöpögős, unalmas és átlagos képeket festeni. Megnéztem sok “how to – videót”, magyar és külföldi grafikusokat, festőket, designereket…levontam a következtetéseimet, elindítottam valamit, valamit, ami eléggé eltér az átlagostól, a divatostól… elkezdtem kicsit máshogy, kicsit frissebben, egy leheletnyit frappánsabban, sokkal-sokkal lazábban, és leginkább zsigeri ösztönből festeni…ahogy jön. Érzésre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, meglátjuk mi sül ki belőlem

S miközben ezeket a sorokat írom, már a hajós sorozat (mert az lesz, bizony…) következő darabján jár az eszem, már előkészítettem a füzeteket és a ceruzákat…és épp felhangzik a nappaliból a G3…

Maya reloaded…

Folyt.köv.

Viszont akkor még nem gondoltam arra, hogy hamarosan egy másik  téma sem hagy majd nyugodni, és nem csak a szó szoros értelmében…ez pedig a hajó….kis hajó, nagy hajó, vitorlás hajó, motoros hajó, hajóroncs, katamarán, vaporettó vagy komp, tutaj vagy tengerjáró, mindegy. Csak legyen benne kurázsi. Legyen benne valami ami megfog, ami miatt lehetetlen figyelmen kívül hagyni, ami magával ragad…és most nem a lóerőkről, a féktelen száguldásról és a múlt nyári jet-sky-s tombolásaimról beszélek, nem bizony…azt majd kicsit később…most “hajós napok” következnek;)

Az öreg halászhajót 14,8 x 21 cm-es méretben festettem, kb. 3,5 óra alatt, Fontaine Rough papírra waterbrush-sal, Sakura és Talens szilkék felhasználásával.